Az Akhal tekini egy lófajta.
Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája az ahal-tekini (taka)
hajdani lovashadak lóállományának zömét képezte. Ezekről a lovakról
Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák említik meg, hogy
Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat"
tenyésztenek. Ez a megnevezés onnan ered, hogy a lovaknak nagyon vékony a
bőrük és az erek átlátszanak rajta. Megerőltetés során az erek
kidagadnak, meg is sérülhetnek és a vér összekeveredhet a valódi
izzadsággal, így úgy tűnik, mintha vért izzadna a ló. A tradíció szerint
hét takaróval kellett letakarni a bőrük érzékenysége miatt, és ezt a
takarót csak este, vagy versenyek alkalmával vették le.[1]
A kínaiak egész hadjáratokat indítottak sikertelenül a "mennyei" lovak
megszerzéséért. Akhal-teke fajtának is hívják a Kopet-dag hegység és a
Karakum sivatag közt elterülő Ahal-oázis környékén letelepedett türkmén TEKE
törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról. Nagy valószínűség
szerint az orosz nyelv sajátosságai miatt terjedt el az Akhal megnevezés
az orosz uralom alatt és terjedt el világszerte. Magyarországon inkább
Ahal néven ismerik. Igazi türkmén fajta, egyenes leszármazottja az
egykori türk lónak. Története közel 3000 éves múltra tekint vissza. Az
ashabad-moszkvai 4300 kilométeres távlovaglás tette világhírűvé.[2] Több olimpiai aranyérmes díjló is volt már a fajtában, mint Absent,
Mual, Penteli. Szikár felépítésű, első osztályú mozgása van,
egyenletes, sima, ruganyos és minden jármódban nyújtott. A zord ázsiai
körülmények között kivételes teljesítőképessége alakult ki. Kifejezetten
versenyzés számára alkalmas, hosszú élettartamú hátasló, akár 300kilométert is képes megtenni 24 óra alatt. Elsődleges hasznosítás versenylóként történik.
Magyarországon az Akhal teke tenyésztése az Ópusztaszeri ménesben történik.[3] A ménes kialakítása az 1970-es években kezdődött, amikor a Szovjetunióból 3 fedezőmént importáltak hazánkba a türkmén Akhal Teke ménesből. A három csődörből csupán egy, Musztafa tudott kisebb számú tenyészanyagot szolgáltatni, de egyik csődör utódja Musztafa53 kiemelkedő ugróteljesítménye és jó örökítőkészsége miatt állami fedezőmén lett. A tenyésztés napjainkban is jó eredménnyel és egyre bővülő állománnyal sikeresen működik.
Magyarországon az Akhal teke tenyésztése az Ópusztaszeri ménesben történik.[3] A ménes kialakítása az 1970-es években kezdődött, amikor a Szovjetunióból 3 fedezőmént importáltak hazánkba a türkmén Akhal Teke ménesből. A három csődörből csupán egy, Musztafa tudott kisebb számú tenyészanyagot szolgáltatni, de egyik csődör utódja Musztafa53 kiemelkedő ugróteljesítménye és jó örökítőkészsége miatt állami fedezőmén lett. A tenyésztés napjainkban is jó eredménnyel és egyre bővülő állománnyal sikeresen működik.
Eredményes lovak
- Poligon, hosszú ideig csúcstartó volt kitartásos magasugrásban a volt Szovjetunióban 212 cm-rel.
- Perepel, 1950-ben 8 méter 78 cm-rel távolugró rekordot állított fel.
- Absent, díjlovaglásban 1958-ban Aachenben 2. helyezett lett, az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert. Két éves korában galoppon is versenyzett. 16 éves koráig sportkipróbálás alatt állt.
- Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert.
- Káplán, 26 versenyéből 16-szor első lett, 1400-4000m-es távokon.
- Magdan, (Karakír) 1952-ben a Közép-Ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán, 50 km-es távon második lett, 1 óra 30 perc 51 mp-es eredményével.
- Akbar, Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött.
- Musztafa 53, eredményes díjugró ló volt, valamint szabadonugróban 2 méter felett ugrott. 1935-ben 84 nap alatt 4300 km-t tettek meg vele, Ashgabadból Moszkváig, ebből 360 km sivatagi terep volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése